Giessen általános ismerősök

Bojana Kunst "Lélegzés, tanulás és reciprocitás a nemzetközi művészeti oktatásban" című előadásáról

Közjáték Harmincan kerültek egy vagonba katonák. A fiatal újonc utolsónak kapaszkodott föl a vonatra, mintha valakire még várt volna a szomorú forgatagban. Szótlanul cigarettázott a sínek között, míg lábánál egyre magányosabb lett a zöld katonaláda, egyre társtalanabb, akárcsak a gazdája. A vagonban már nem kapott fekvőhelyet.

Ismerős Arcok - Ezer évnek egy reménye (1.rész) (+letöltés)

Falnak állította hát a ládáját, s arra ült le. Szemközt ült a nyitott ajtóval, jól láthatta a téli tájat, a határszéli kisváros havas tetőit, s az állomásépület előtt sorakozó vesszőnyi fácskákat.

Hallgatóink Erasmus+ beszámolói Németországról | Pécsi Tudományegyetem

Bent a kocsi belsejében némán feküdtek, cigarettáztak a többiek. Akkorra már legtöbben újságpapírba csavarták a leveles szűzdohányt, az is ritkaság volt, nemhogy a selymes cigarettapapír. S hogy a vagon két végén már esteledett, minden egyes szippantás kivilágította az arcokat, mint valami giessen általános ismerősök szegényes öröm, melyből csak a tűrésre futja, de nem a vigaszra. Hideg, haragos alkonyatban indult el velük a vonat.

Tartalomjegyzék

A téli nap sokáig és csökönyösen kísérte őket a föld peremén, mintha valamit még eszükbe akart volna juttatni. Sötéten izzott, és jéghidegen. Embert sehol se láttak, mintha a magas hó örökre maga alá temette volna a falvakat; egyedül egy gyerek, egy kisfiú bámulta meg a vonatot, a téli csendben magányosan kopogtató vagonokat. De ez a kisfiú se mozdult, ez se integetett feléjük, s ők se kiáltottak le neki. Miért kell látnom ezeket a fákat?

Ezeket a tetőket?

Szerkesztővita:Ivanhoe/Archív4 – Wikipédia

Ezt a kis falut, és épp ezt? És épp ezt a gyereket, mielőtt meghalok?

giessen általános ismerősök flört érdektelenség

Mert el volt készülve a halálra. A nap hideg fénye, a fák koronája s a sorompóra könyöklő gyerek hallgatása mind megannyi titkos üzenet volt számára, mit ákombákom betűivel maga a halál vetett oda az egyre idegenebb vidék lapjaira.

Berecz Zsuzsa: Lélegzés az egyetemen - ayurdent.hu

Mikor átlépték a határt, már este volt, s a ráköszöntő sötétséggel a katona utolsó reményét is elvesztette. Tompa, állati szomorúságot érzett, bánatot, miben már nem terem meg semmiféle gondolat.

Így nyomta el átmenet nélkül az álom, s így ébredt fel megint, szinte észrevétlenül az egyhangú zakatolásra. Vonatuk ekkor már mélyen bent járt Németországban.

A vagonajtó tárva-nyitva, s bár éjszaka volt, a téli égbolt fényében szinte foszforeszkált a fehér-fekete, erdős-völgyes vidék. Időnként egy-egy városka, kivilágított állomás merészkedett egészen giessen általános ismerősök sínekig, egy-egy alvó utca kéredzkedett fel sáros köveivel, gótbetűs cégtábláival a kocsijukba. Váltókon, hunyorgó rendező pályaudvarokon futottak át, romos csarnokok, s hatalmas Märklin-hidak alatt.

Keresés űrlap

Aztán a didergő lámpák pókhálóját mintha széttépte volna robogásuk, ismét az erdők fehér-feketéje következett, s a csöndben felzúgott egy láthatatlan hegyipatak. Miért kell meghalnom itt, idegenben? Így virradt rá a nappal, s így sötétedett rá újra az éjszaka. Tellett-múlott az idő, s az egyformán reménytelen napok sivár öröklétté mosódtak egybe. Közben végeérhetetlenül ácsorogtak légiriadókkor a nyílt pályán, vagy holt vágányra tolva egy gazdátlannak tűnő első randi közvetítés ingyenes alatt.

Navigációs menü

Egyiknek meg is jegyezte a nevét: Giessennek hívták. Ilyennek képzelte el a föld alól kiásott, földrengés pusztította ókori városokat.

giessen általános ismerősök helyszíni találkozón francia alakítjuk

Giessen nappal is mintha holdfényben fürdött volna, s a modern romok — gyűrött fürdőkádak és széttört villamospóznák — éppoly időtleneknek tűntek, mint az Akropolisz oszlopsora. A halálnak nincs ideje, se a holtaknak, se a temetőknek. Egy hete is utazhattak már, mikor végre egy szelíd lapályon állapodtak meg. A vidék első látásra sokkalta barátságosabbnak tűnt, mint az eddigiek.

giessen általános ismerősök nő sikeresen egyszeri

Az idő is megenyhült, s szinte tavaszi szagok lengedeztek a békésen sóhajtozó délutánban. Itt kaptak giessen általános ismerősök engedélyt, hogy kiszállhassanak a vonatból, bemehetnek a dombok közül idelátszó faluba. A fiatal katona megvárta, amíg egyedül marad, aztán ő is leporolta a köpenyegét, s felcsatolta magára a derékszíjat. Mielőtt a faluba ért, előbb egy széles mezőn kellett átvágnia.